Érettségi előtt

Tegnap beszélgettünk a barátaimmal, és közben kedvünk lett kicsit rajzolni is. Ezt nem hoztam haza, úgyhogy csak fénykép van róla, nem scanneltem be.

We were talking with my friends and we drew. I didn't scan this.

Húsvét

Ez egy személyre szóló lúdtojás. Hagymahéjjal van festve, és gravírozógéppel karcoltam az okapit.

This is a personal gift-egg. Painted by onion and then scratched.

(In Hungary at easter boys go to girls and sprinkle them to make them fresh and healthy. Girls give them painted eggs.

PS: in the earlier centuries sometimes the prettier girls died when the weather wasn't warm enough...)

Szöszök

Mostanában kicsit le vagyok sújtva és ez kihat az alkotókedvemre is. Rosámnak rajzoltam egy ellenőrzőborítót, a másik meg csak egy íróasztali rajzocska.

I'm a bit sad and that's why I can't draw as much as I would need lately. I drew for Rosa as a 'book'cover and the other is a doodling from my desk.

Pali

Ezt nem most rajzoltam, már vagy egy éve, csak most vettem észre a rajzaim közt.

I drew this about a year ago.

Nehir

Török barátném, Folyócska :)

My Turkish friend, "River".

Rendhagyó értekezés önmagammal

Itt eddig ilyesmire nem vetemedtem. Néha szoktam gondolkozni a művészetről, meg az én művészetemről, főleg, ha rákérdeznek, hogy mit is gondolok róla. Talán az egyik legalapvetőbb ok, amiért rajzolok, hogy egyszerűen boldoggá tesz ez a fajta cselekvés. Már ennyi is elég lenne szerintem.
Elfogult vagyok a rajzaimmal szemben. Érzelmileg kötődök hozzájuk, és nem tudok rájuk úgy tekinteni, mint technikailag jó vagy rossz rajzokra. Épp ezért általában tényleg nem tudom eldönteni, hogy jónak számítanak-e. Nem török babérokra.
Van egy kedvelt íróm, William Somerset Maugham, aminek egy könyvében pont ma olvastam a következőket:

"Miért fest az ember? Csakis lelki kényszerből. Ez is csak olyan megnyilvánulás, mint a test többi életműködése, azzal a különbséggel, hogy aránylag kevés embernél jelentkezik. Saját magunknak festünk; ellenkező esetben akár öngyilkosok is lehetnénk. Gondolj csak arra: Isten tudja, milyen sokáig próbálkozol azzal, hogy valamit a vászonra varázsolj, a lelkedet beleadod, és mi az eredmény? Tízet egy ellen, hogy a Salon visszadobja: ha pedig elfogadja, az emberek tíz másodpercig nézik, miközben elhaladnak előtte. Ha szerencséd van, akkor valami tudatlan szamár megvásárolja a képedet, fölakasztja a lakásában, és azontúl éppoly keveset törődik vele, mint az ebédlőasztalával. A bírálatnak semmi köze a művészethez. Lehet tárgyilagos is, de a tárgyilagosság nem érinti a művészt.(...)
A művészt különösen megihleti valami, amit lát, s arra készteti, hogy ezt az érzelmet kifejezésre juttassa. Nem tudja, miért, de érzelmeit csak vonalakban tudja kifejezni. Így van a muzsikus is; elolvas egy-két sort, és máris bizonyos hangjegykombinációk keletkeznek benne. Ő sem tudja, hogy ez vagy az a szó miért kelti föl benne ennek vagy annak annak a hangjegynek a képét, csak éppen így érzi. Aztán van még valami, amiért a bírálatnak nincs jelentősége. A nagy festő rákényszeríti az emberiséget, hogy az ő szemén keresztül lássa a természetet. De mondjuk a következő nemzedékben egy másik festő másféleképpen látja a világot. Ekkor azonban a közönség már nem érdemei alapján fogja ezt a festőt elbírálni, hanem az elődjéhez viszonyítva."

Hát, valami ilyesmit gondolok én is. Nagyon örülök neki, amikor felfedezem magamban a fejlődést, ahogy végignézek a rajzaimon. De ez nem olyan dolog, hogy elérek egy szintre, arra, amin az X is van, és akkor elkezdhetek taposni az Y szintjén levéshez. A fejlődésem nem állandó, hanem hepehupás, és az emberi, életben való tapasztalataim éppúgy belejátszanak mint a technikai gyakorlás.
Bennem nincs versenyszellem, sőt, utálok versengeni, meg ha valaki vetélytársat lát bennem.
Nem célom forradalmian újat létrehozni, egyszerűen olyan naiv cél mozgat, hogy valami szépet létrehozzak, netán elgondolkoztatót. Az emberek környezete hatással van rájuk. Nekem valami belső ösztönöm van a díszítésre.

Az utolsó, amiről írni szeretnék, az a mások rólam és a munkáimról alkotott véleménye. Engem érdekel, mit mondanak mások, de ezek a vélemények mindig más és más oldalról szemlélik a rajzokat. Akik nem rajzolnak általában dícsérik őket, és ha túlzónak találom a véleményüket, akkor álszerény vagyok. A hozzáértők, tanárok technikai szempontból néznek rájuk, sokszor az illusztratív rajzaimat nem is merem megmutatni nekik. Sokan kérdezik, hogy ugye a rajzzal megyek tovább. Őő. Most bevallom, hogy zavarban vagyok. Bizonytalan vagyok, hogy jelentkezzek-e egyáltalán művészeti egyetemre. Lehet hogy fogok, de kicsit nem akarom, hogy felvegyenek. Erre nagy az esélyem :) De az is biztos, hogy ki fog készíteni, ha nem vesznek fel, pedig most így szeretném. Örülök, hogy kikerülök a gimnáziumi életből, nagyon örülök, már nagyon nehezen viselem, és nyomaszt. Közben készülnöm kéne a felvételire, amire képtelen vagyok. Igen, "ezzel" akarok foglalkozni, de ahhoz most nem vagyok összeszedett, hogy felvegyenek bárhova is, mert megbénít ez a nyavalyás érettségi, akármilyen jelentéktelen és nevetséges is.
Most sóvárgok a nyár után, és legszívesebben egy tanfolyamba kezdenék, bőrdíszművesbe.
Hát, ez van most velem.

Küsi

Az egyik legszebb lány a világon. (még ha ezen a rajzon nem is jön át igazán)

One of the most beautiful girls in the world.

I often look after her and her sisters and brother.